A nőrokonokról…

Hétvégén egy üzletinek induló megbeszélésből családi és rokoni összejövetel keveredett, ez idáig még kezelhető is. Hiszen a barátok okésak, a rokonokkal sincsen gond. Csakhogy van két olyan nőrokonom, akik nem annyira az élet rózsás oldalát akarják mindig látni, hanem a problémákat keresik. Azaz, ha jobban belegondolok, alapértelmezetten minden nő ilyen, pláne a nőrokonok. Tehát a férfiak, ha van valami gond, akkor mindig a megoldásra törekszenek, de a nők nem így vannak vele. Ők mindenből problémát szeretnek csinálni…

Nézzünk egy teljesen hétköznapi témát. Az egész csapat kivonul egy helyre, ahol halászlevet kell főzni. A férfiak kimennek jó korán reggel, mert fesztiválsátrat kell állítani, mert ki kell szedni a padokat a kocsiból, mert fel kell készülni a vendégek fogadására. Közben, ha mondjuk négyen vannak, teljesen természetes, hogy elfogy 20 doboz sör, meg fél liter szarvaspálinka. De dolgoznak, és csak egy kicsit becsiccsntenek. Ezzel itt nincs gond, mindaddig a pillanatig, amíg meg nem jelennek a nők. Onnan vége mindennek. Az addig halál egyszerű kérdések, hogy hol a fakanál,- más dimenzióba lépnek. Pasiknál a válasz az, hogy valahol ott,- a másik pasi odamegy körbenéz megleli. A nőknél az a válasz, hogy valahol ott, nem jó, mert 50 visszakérdésre kell megfelelni, mint például, a padnál?,- fehér nyele van?,- Merre ott?,- Ha nem tudsz jól és gyorsan válaszolni, akkor indul a cirkusz. Egyből megkapod a fejedre, hogy de kibaszott részeg vagy, hagyd már abba a piálást, miért nem lehet normálisan viselkedni? Természetesen körülnézek, és boldogan konstatálom, hogy azok, akik előtt szégyellnem kellene magam, mind legalább 5 éve ismer és legalább 30x látott hulla részegen. Kivétel a feleségem és az édesanyja, mert őket csak 3 éve ismerem és előttük kellene magamat szégyellnem. Nem fogom…