Mostanság remekül megvagyok. A csajom sem baszogat annyit, a meló is megy, szóval úgy rendben van minden. Csak... A mostani családi project a gyerekgyártás, mert az van soron. Ezen meg egy csepet elgondolkodtam. Életemben előszőr nem kell megfeszűlve, vért szarva küzdeni a megélhetésért. Küzdeni azért kell, de azt is mondhatom, hogy belefér a napi 10 órába a küzdelem. A többi időben tudok sportolni, a csajommal családi életet élni. Szóval most ezt a helyzetet kéne elrontani? Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném.

A nőkre olyankor jobban rájön a kefélhetnék, ha gyereket akarnak, az én csajom is intenzívebb, az utóbbi időben, de biztoshogy, jó lesz nekem, ha terhes lesz?

Nem attól aggódok, hogy nekem nem jut annyi szex, meg babusgatás, meg törödés. Nem aggódok ezeknek a számomra amúgy sem fontos, szex kivételével, dolgok evesztésétől. Attól viszont aggódok, hogy akkor már nem csak a csajom igéneit kell kielégíteni, hanem a puhafejűét is. Lehet közvetve, hogy csajom mondja, hogy hozzd már ide ezt, azt, de lehet közvetlenűl is, mint példáúl fürdetés. A kis magamra fordítható idő az enyészeté lesz.

Azon is el szoktam rágódni, hogy alkalmas vagyok e apának, hiszen nem szeretem a gyerekeket. Erre nemrég jöttem rá. Egyszerűen elviselhetetlennek tartom az összeset. Viszont azt várja el tőlem a közvetlen csaaládom, tágabb családom, barátaim, társadalom, hogy neveljek egy vagy két vagy három... gyereket.

Nem akarom... Nem tudom, hogy akarom e... ejnye...