Ma reggel a csajom jelezte, hogy holnap elmegy a virágnagykerbe és vesz muskátlit, és lelkesen támogattam a döntését, sőt mondtam, hogy vele is tartok. A virágnagyker jó hely. Szeretek oda járni, mert nem vágott virágok vannak, hanem szép élő növények. egyszerűen megnyugtató oda menni.

Persze nem a csajom lenne, ha azonnal nem csapott volna le a kínálkozó alkalomra. Kaján kárörvendő vigyorral folytatta, utánna pedig elmegyünk vásárolni, táskát, ruhát, kaját, stb... Persze ezt én sem hagyhattam már annyiban, mert a zöldségpiacon és a virágnagykeren kívűl engem vásárolni vinni, csak zsarolások és alkuk árán lehet. Azonnal lemondtam a virágnagykerről. Mondván, hogy ez az idő most pont nem alkalmas az én zsarolásomra és alkupozíció sincs. 

Azért mert számára hobby a vásárlás, az még nem jelenti azt, hogy az én számomra is az. Én sem kapok agyvérzést, ha nem akar velem eljönni a kocsmába.

Persze ahogy kimondtam, hogy nem megyek sehova ismét alkuhelyzet alakult ki és úgy döntöttem, hogy amíg ő elmegy vásárolgatni én kitakarítok itthon...

Jól hangzik nem???