Ma ültem egy kanapén a csajom képeket nézegetett az anyjával. Mondom szuper... Van időm... Nosza nyomok egy kicsit az új NFS-el. A csajom ahogy meghallotta, hogy játszani kezdtem, egyből elkezdte osztani a fejem, hogy mikor fogok összepakolni? Nincs e jobb dolgom? És miért ő csinál mindent? Hangsúlyozom, addig idilli nyugalomban tellett a délután.
Ez sajnos nem az első eset. Nem sűrűn kezdek neki játszani, de amikor nekikezdek, mintha mágnesként feladatadási kényszere lenne...
Ez ma megszünt. Hazafele az autóban elmondtam neki csöndesen. Hogy, kuss, pofád befogod ha játszok. Nem ugatsz bele, legfeljebb akkor ha ki akarod próbálni. Évente ez a 2 óra nekem jár...
Ezután sírt... Mintha azzal mindent el lehetne intézni
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.