Amikor az életedet összekötöd valakivel akkor búcsút mondhatsz a szabdságodnak és az önállóságodnak. Ez még akkor is megtörténik, ha egyébként mindketten szabadon gondolkodtok és él bennetek az élni és élni hagyni kifejezés. A szopás az, hogy az összeköltözés pillanatától kezdve elvárások támasztódnak egymás irányába. A pasi mindennapi szex-et várja el, a nőcik meg hogy a pasi méltó társa legyen, mindig szépen öltözködjön, vagy sose menjen el a kocsmába. A kezdetben jófej cimborák is egy év után, már nem is olyan jó fejek. Az imádott barátnők is rohadt ribancok lesznek.
Az hogy elmegy az ember egy megbeszélésre és felvesz egy pólót meg egy pulóvert az már elképzelhetettlen, mert égeti a párkapcsolat másik felét. Az meg leszaródik, hogy olyan emberekkel találkozol, akiket már a párkapcsolatod előtt is ismertél, sőt 10 x basztatok be és hempergőztetek beton részegen a sárban.
Ha meg egy kis magányra vágysz, vagy egyáltalán szeretnél egy kis csendet szintén elképzelhetetlen, mert a rohadék tuti, hogy akkor kérdez valami számára nagy horderejűt, amikor pont belemélyedsz egy cikkbe, vagy elkezdessz olvasni.
Egyáltálan... Mi a lófaszért iritálja a nőket, ha nem velük foglalkozol, hanem egy kicsit magaddal??
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.